Egy napon görögök keresték fel Fülöpöt ezzel a kívánsággal: „Uram, Jézust szeretnénk látni."
De miért akarták őt látni? Talán magukkal akarták vinni Athénbe, mint népszent új filozófust.
Talán meg akarták menteni a kereszthaláltól, amely ekkor már kikerülhetetlennek látszott.
Az Úr Jézus az aratás egyik nagy alaptételével válaszolt:
A gabonamagnak a földbe kell esnie és meg kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon.
Ha Ó most elmenekülne a halál elől, akkor magára maradna. Nem volnának megmentett bűnösök, akikkel megoszthatná dicsőségét.
De azzal, hogy kész a halálra, utat készít mások számára az üdvösséghez, és sokan juthatnak el az örök életre, T. G. Ragland mondotta egyszer:
„Minden terv között a legbizonyosabb volt Krisztus tulajdon terve, amely abban állt, hogy búzaszemmé lett, amely a földbe hullott és meghalt.
Ha mi nem vagyunk hajlandók búzaszemmé válni..., ha nem vagyunk készek jövőbeni kilátásainkat, hírnevünket, vagyonunkat és egészségünket feláldozni, akkor magunkra maradunk.
De ha követjük szeretett Urunkat azzal, hogy búzaszemmé leszünk és meghalunk, akkor bő termést hozunk."
Évekkel ezelőtt olvastam egy misszionárius csoporttól, akik Afrikában éveken át fáradhatatlanul dolgoztak anélkül, hogy ennek bármiféle maradandó gyümölcsét látták volna.
Végső kétségbeesésükben összehívtak egy konferenciát, hogy imádság és böjtölés közepette Isten elé járuljanak.
Beszélgetés közben azt mondta az egyik misszionárius:
„Nem hiszem, hogy áldást nyerünk Istentől, amíg egy búzaszem a földbe nem esik és meg nem hal."
Röviddel ezután éppen ez a misszionárius beteg lett és meghalt.
És akkor megkezdődött az aratás — az áldás, amelyet megjövendölt. Samuel Zwemer (1867-1952 amerikai úttörő-misszionárius, „az iszlám apostola") írta:
Nyereségnek veszteség az ára,
erről szól a búzaszem példája,
vetés nélkül nincsen aratás,
holt búzaszemből nő aranykalász.
Ha valahol érett búzatenger hullámzik,
tán megérti az ember, hogy ott,
ahol az Ige vetése termést hoz
Isten dicsőségére,
és amikor Neki zeng az ének,
életadó halálról beszélnek!
erről szól a búzaszem példája,
vetés nélkül nincsen aratás,
holt búzaszemből nő aranykalász.
Ha valahol érett búzatenger hullámzik,
tán megérti az ember, hogy ott,
ahol az Ige vetése termést hoz
Isten dicsőségére,
és amikor Neki zeng az ének,
életadó halálról beszélnek!
William MacDonald -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése